Triász és jura radioláriák vizsgálata

A mezozoikum folyamán ment végbe a tengeri bioszféra fejlődéstörténetének egyik legfontosabb folyamata. A mikroplankton szervezetek megjelenése és gyors radiációja nem csak a bioszféra fejlődését befolyásolta, jelentős hatással volt a különböző üledékképződési folyamatokra is. A teljes bioszférát sújtó perm végi krízist követően, az óceáni rendszerek regenerálódási folyamata csak a középső triászban indult meg. Ennek oka, hogy a perm végére kialakult szuperkontinens (Pangea) széttöredezése maga után vonta az egykor összefüggő óceáni medence (Panthalassa) szeparálódását is. Ez nagyban elősegítette a különböző óceáni áramlási rendszerek kialakulását, ami jelentősen befolyásolta a plankton szervezetek diverzifikációját. Ebben az összetett folyamatban kiemelkedő szerepük volt a radioláriáknak, mivel gyors evolúciós fejlődésük elsőként indult meg a mikroplankton szervezetek között, a középső triász elején. A perm végi krízist követően a radiolária családok száma földtani értelemben viszonylag rövid idő alatt (10 millió év) meghatszorozódott. Ezt követően egy rövid megtorpanás figyelhető meg a fejlődéstörténetükben a triász és jura határon. A változás családszinten nem, ugyanakkor fajszinten az egyik legjelentősebb fordulat a radioláriák evolúciójában. A további folyamatos fejlődésüket követően a diverzitási maximumot a középső jurában érik el. A krétától kezdve, elsősorban a mészvázú mikroszervezetek megjelenésével és elterjedésével fokozatosan háttérbe szorulnak a tengeri bioszférában.

Dr. Ozsvárt Péter kutatásainak célja a radioláriák fejlődéstörténetében a mezozoikum folyamán bekövetkezett legfontosabb események vizsgálata, továbbá a radiációs folyamatok földtani és paleooceanográfiai okainak megértése és modellezése. Ehhez a radiolária közösségek biodiverzitásának sokváltozós statisztikai elemzését használja, amiből következtetni lehet az egykori óceán eutrofizációs állapotára: a tápanyag- és oxigén-ellátottságra, valamint az ezekkel a paraméterekkel szoros kapcsolatban lévő áramlási rendszerek és szervesanyag-fluxus közötti összefüggésre.

A magyarországi lelőhelyek közül a Balatonfelvidék, a Dunántúli-középhegység, valamint az észak-magyarországi szelvények radiolária faunái azért jelentősek, mert tökéletesen kapcsolódnak az említett globális eseményekhez. Ezek közük kiemelkednek az észak-magyarországi szelvények, ahol egy teljesen kaotikus, jura és triász radiolaritokat is magába foglaló, elsősorban az utólagos szerkezeti mozgásnak és kompressziós erőhatásnak köszönhatő rétegsorokat találunk. A jura olisztolitok között ladin és karni radiolaritot, tűzköves mészkövet és bazaltot sikerült azonosítani. Minden valószínűség szerint itt a középső jurában bezáródó Mellétei-óceán akréciós prizmájának fragmentumait találjuk.

Késő triász és kora jura korú radioláriák a csővári szelvényből (Pálfy et al. 2007)

A balatonfelvidéki és észak-magyarországi lelőhelyek további jelentősége, hogy alapját képezik a tethysi területek középső triász radiolária biosztratigráfiai zonációjának. Ezért a kapott eredmények nem csak evolúciós adatokkal szolgálhatnak, hanem biosztratigráfiai szerepük is fontos.

A taxonómiai vizsgálatok és a paleo-oceanográfiai fejlődéstörténet kapcsolatának elemzésére két okból van szükség: egyrészt meghatározható, hogy a mezozoós radiolária közösségek evolúciós tempóját milyen mértékben befolyásolták a különböző oceanológiai paraméterek változásai, másrészt következtetni lehet arra, hogy a kihalási események milyen kapcsolatban voltak a paleo-oceanográfiai viszonyokkal.