Kvarter gerinces kutatások a Villányi-hegységben

1. 2013-ban indult egy OTKA kutatás dr. Pazonyi Piroska vezetésével, melynek célja Magyarország egyik leggazdagabb pleisztocén gerinces faunájának, a Somssich-hegy 2-es számú lelőhely anyagának a feldolgozása. A lelőhely, egy karsztos üreg, Villány mellett az egyik szőlőhegy tetején található. A lelőhely 50 rétegéből ezrével kerültek elő ősmaradványok, melyek között növénymaradványok (Celtis sp., pollen), csigák, valamint különböző gerinces maradványok (halak, kétéltűek, hüllők, madarak és emlősök) egyaránt vannak. A gerinces anyag legnagyobb részét a kígyócsigolyák teszik ki, a becslések szerint 600.000 db van belőlük. Az anyag egyes részei már korábban feldolgozásra és részben publikálásra kerültek (csigák, pockok egy része, hörcsögfélék), de jó része — főleg az alsóbb rétegek anyaga — a kutatás kezdetén szinte teljesen feldolgozatlan volt. A projekt célja, az eleddig feldolgozatlan gerincesek (kétéltűek, hüllők, emlősök), és a pollenanyag vizsgálata, a lelőhely anyagának tafonómiai és paleoökológiai elemzése, valamint korának és sztratigráfiai helyének meghatározása.

Az eddigi eredmények, különösen a pocokfauna és néhány rovarevő faj alapján, a lelőhely kora (kb. 900-950 ezer év), ami közel esik az alsó és a középső pleisztocén határához. A gerinces fauna összetétele, főként a kisemlősök és a békák esetében, a lelőhely 9,5 m vastagságú rétegsorában jelentős változásokat mutat, melyeket valószínűleg kisebb klímaváltozások okozhattak. A rétegsor alsó részén nagy mennyiségben jelennek meg lemmingek (Lagurus) és hörcsögök. A Lagurus ma élő rokona a sztyeppi lemming (Lagurus lagurus) Európa száraz, félsivatagos területein és sztyeppéin él. Dominanciája, valamint a vele együtt megjelenő nagy mennyiségű hörcsög, egyértelműen jelzi a terület szárazodását és a nyílt, sztyepp környezet megjelenését. Ez kiemelt jelentőségű, mert ez a legidősebb sztyepp előfordulás Magyarországon. A rétegsor felsőbb részein azonban olyan fajok válnak uralkodóvá, amelyek ettől eltérő, bokros, erdős vegetációt jeleznek. Ilyenek a pelék, egyes békafajok, az erdei cickányok, az egerek és egyes pocokfélék. E két vegetációtípus váltakozása a rétegsoron belül, a környezet változásaira utalhat.

A csontok felhalmozódásának módjaira vonatkozó vizsgálatok (tafonómia) alapján úgy tűnik, hogy az üregbe komplex folyamatok révén kerültek a maradványok és ez a folyamat eltérő a kisemlősök és a herpetofauna esetében.

Rágcsálók:
1. A rágcsálócsontok jelentős részén található a környezeti tényezők váltakozó és ismétlődő hatása (hideg-meleg, átnedvesedés-kiszáradás) következtében a szerkezeti gyengeségi felszínek mentén kialakuló elválás.
2. Szintén gyakoriak a csontok felszínén megjelenő keskeny, labirintusos lefutású járatok, amelyet legvalószínűbben gyökérnyomokként, vagy állati lebontó szervezetek által hátrahagyott járatokként értelmezhetünk. Ebből arra lehet következtetni, hogy a maradványok rövidebb-hosszabb időt eltöltöttek a felszínen, vagy felszínközeli talajrétegben úgy, hogy róluk a hús jelentős része már elbomlott.
3. Ezzel egyidőben a környező biológiai aktivitás hatására enyhén savas, a mészre nézve kis mértékben agresszív talajoldatok az emésztéshez hasonló felületi oldódást eredményeztek a csontok egy részén.
4. A száradási repedések gyakorisága arra utal, hogy ezt követően a csontok jelentős részét egy rövidebb-hosszabb ideig tartó víz általi szállítás érte.
5. Egy-két csonton egyértelműen emésztésre utaló oldási nyomokat és feltehetőleg a zsákmányszerzés során frissen kialakult vagy a felhalmozódási folyamat korai szakaszában keletkezett hegyesszögű töréseket is meg lehetett figyelni.
6. A csontokon gyakoriak a felhalmozódás késői szakaszában keletkezett, a kollagénrostok eredeti irányultságára közel merőleges törések, amelyek több esetben a korábbi elváltozásokat (például a száradási repedéseket és a labirintusos lefutású járatokat) is harántolják.
7. Az üledéket átjáró oldatok hatására a csontok nagy részének felszínén, és esetenként a szivacsos állomány üregeinek falán vas- és mangánásványokból álló kéreg vagy ritkábban cseppkőszerűen rétegzett mészkéreg, egyes esetekben pedig apró kalcitkristályok váltak ki. Sok esetben egyértelmű volt, hogy a vizsgált elváltozások közül ez a folyamat lehetett a legutolsó, mert gyakran felülírta a korábbi modifikációkat. Az ásványi kérgek sokszor megtalálhatók a korábban említett labirintusos járatokban, a száradási repedésekben, de akár a merőleges törések felületén is.

Herpetofauna:
Az emlősökkel ellentétben a herpetofauna nagy része nem többé-kevésbé izolált csontként, rövidebb-hosszabb szállítás eredményeként került az üregbe, hanem az állatok akár még életük során, egészben estek az üregbe, ahonnan már nem tudtak kijutni. Ennek következtében majdnem minden csontjuk előkerült (csigolyák esetében gyakran akár 4-6 elem, asszociált módon), leszámítva az elroncsolódott, vagy kimosódott kisméretű elemeket. A csontok szinte kivétel nélkül juvenilis egyedektől származnak, ami arra utal, hogy feltehetően a szaporodási ciklusukhoz köthető tömeges vándorlás során kerültek az üregbe.

2. Szintén ehhez a témakörhöz tartozik egy valószínűleg igen fiatal (felső pleisztocén-holocén korú) főként béka és kígyó csontokat és kevés emlősmaradványt tartalmazó barlangi anyag (Nagyharsányi-kristálybarlang) feldolgozása, melyet 2012 októberében gyűjtöttek be. A gyűjtésre és az anyag feldolgozására a Duna-Dráva Nemzeti Park kérte meg a kutatót. A munka célja az ősmaradványanyag feldolgozása, korának meghatározása és paleoökológiai elemzése. Jelenleg egy TDK hallgató foglalkozik a témával dr. Szentesi Zoltán vezetésével.

 

A témában eddig megjelent publikációk:

Botka, D., Mészáros, L. 2015. A Somssich-hegy 2. lelőhely (Villányi-hegység) alsó-pleisztocén Beremendia fissidens (Mammalia, Soricidae) maradványainak taxonómiai és paleoökológiai vizsgálata (Taxonomical and palaeoecological studies on the Lower Pleistocene Beremendia fissidens (Mammalia, Soricidae) remains from the Somssich Hill 2 locality (Villány Hills). Földtani Közlöny, 145(1):73–84.

Sebe K., Pazonyi P., Gasparik M. & Szujó, G.L. 2015. Uplift history of the Villány Hills  (SW Hungary) based on paleontological data. Geophysical Research Abstracts, 17: Paper 13518.

Mészáros L. 2015. Pleisztocén paleoökológiai változások kutatása Crocidura-Sorex (Mammalia, Soricidae) fog-arány meghatározás alapján. In: Emberi Erőforrás Támogatáskezelő (szerk.): Út a Tudományhoz 2015. Emberi Erőforrások Minisztériuma, Budapest, pp. 32-33.

Pazonyi, P. 2015. A somssich-hegyi óriáspocok fauna. 18. Magyar Őslénytani Vándorgyűlés: 27-28., Varbó-Fónagyság.

Szentesi, Z. 2015. Farkos kétéltű (Caudata) leletek az alsó-pleisztocén Somssich-hegy 2 lelőhelyről (Villányi-hegység). 18. Magyar Őslénytani Vándorgyűlés: 33-34., Varbó-Fónagyság.

Szentesi, Z. 2015. Csúszómászók temetője a szőlőhegyen. Élet és Tudomány, 2015/42: 1318-1320.

Botka, D., Mészáros, L. in press. Crocidura (Mammalia, Soricidae) remains from the late Early Pleistocene Somssich Hill 2 locality (Villány Hills, Southern Hungary). Fragmenta Palaeontologica Hungarica, 32

Mészáros L. 2015. Őslénytani kutatás és tehetséggondozás: Előzetes jelentés az alsó-pleisztocén Somssichhegy 2-es lelőhely Sorex-Crocidura fog-arány vizsgálatáról. Preliminary report on the study of the Sorex-Crocidura (Mammalia, Soricidae) relation in the Lower Pleistocene fossil assemblage of the Somssich Hill 2. locality (Hungary). Acta Pintériana, 1, pp. 15-24.

Mészáros L. 2015. Palaeoecology of the Early Pleistocene Somssich Hill 2 locality (Hungary) based on Crocidura and Sorex (Mammalia, Soricidae) occurrences. Hantkeniana, 10, 147-152.

Szentesi Z. in press. Urodeles from the Lower Pleistocene Somssich Hill 2 paleovertebrate locality (Villány Mountains, Hungary). Földtani Közlöny

Botka, D. 2014: A Somssich-hegyi alsó-pleisztocén Beremendia (Mammalia, Soricidae) maradványok biosztratigráfiai és paleoökológiai jelentősége. TDK dolgozat, ELTE.

Botka D., Mészáros L. 2014: A Somssich-hegy 2-es lelőhely alsó-pleisztocén Soricidae faunája. 17. Magyar Őslénytani Vándorgyűlés: 10-11., Győr.

Botka, D., Mészáros, L. in press: A Somssich-hegy 2-es lelőhely (Villányi-hegység) alsó-pleisztocén Beremendia fissidens (Mammalia, Soricidae) maradványainak taxonómiai és paleoökológiai vizsgálata. Földtani Közlöny.

Botka, D., Striczky, L. 2014: Soricidae and Gliridae fauna of the late Early Pleistocene Somssich Hill 2 locality (South Hungary). 5th International Students Geological Conference, Budapest, Hungary, 24-27 April, 2014. Acta Mineralogica-Petrographica, Abstract Series, 8: 12.

Mészáros, L. 2014: Óriási törpék, szörnyetegcickányok a Kárpát-medencében. Élet és Tudomány, 2014/3: 82-84.

Mészáros, L. in press: A Kárpát-medence ökoszisztéma változásainak kutatása az óriáscickányok (Mammalia, Soricidae) előfordulása alapján. In: Csákány Anikó - Farkas Johanna - Kalmár Viktória - Balázs Ildikó (2014): OTKA Éves jelentés 2013. OTKA Annual Report 2013. OTKA, Budapest (ISSN 2063-5184).

Mészáros, L., Botka, D., Braun, B. 2013: A Somssich-hegyi középső-pleisztocén Beremendia (Mammalia, Soricidae) maradványok paleoökológiai jelentősége. 16. Magyar Őslénytani Vándorgyűlés: 24-25., Orfű.

Pazonyi, P., Mészáros, L., Szentesi, Z., Gasparik, M., Virág, A. 2013: A Somssich-hegy 2-es lelőhely gerinces faunájának új kutatási eredményei. 16. Magyar Őslénytani Vándorgyűlés: 30–31., Orfű.

Pazonyi, P., Mészáros, L., Szentesi, Z., Gasparik, M., Virág, A. 2013: Preliminary Results of the Palaeontological Investigations of the Late Early Pleistocene Somssich Hill 2 Locality (South Hungary). 14th Congress of Regional Committee on Mediterranean Neogene Stratigraphy, Book of Abstracts of the RCMNS 2013, Istanbul Technical University, Istanbul, p. 270.

Pazonyi, P., Virág, A. 2013: A Microtus genus (Mammalia, Arvicolinae) landmark elemzése a Somssich-hegy 2-es lelőhelyről. 16. Magyar Őslénytani Vándorgyűlés: 32–33., Orfű.

Pazonyi, P., Virág, A. 2014: Az Allophaiomys-Microtus leszármazási vonalba tartozó pockok fogmorfológiai evolúciója. 17. Magyar Őslénytani Vándorgyűlés: 29.., Győr.

Sebe, K., Pazonyi, P., Gasparik, M., Szujó, G.L. 2014: A Villányi-hegység emelkedéstörténete őslénytani adatok alapján. 17. Magyar Őslénytani Vándorgyűlés: 31-32, Győr.

Striczky, L. 2014: A Somssich-hegy 2-es lelőhely alsó-pleisztocén pelefaunájának taxonómiai és paleoökológiai értékelése. TDK dolgozat, ELTE.

Szentesi, Z. 2013: Egy középső-pleisztocén kétéltű fauna a Villányi hegységből. 16. Magyar Őslénytani Vándorgyűlés: 38-39., Orfű.

Szentesi, Z. 2014. Előzetes eredmények a késő kora-pleisztocén Somssich-hegy 2 (Villányi-hegység) ősgerinces-lelőhely kétéltűinek vizsgálatában. Földtani Közlöny, 144/2: 165-174.

Szentesi, Z. 2014: Előzetes eredmények a késő kora-pleisztocén korú Somssich-hegy 2 (Villány, Villányi-hegység) gerinces lelőhely hüllőinek vizsgálatában. 17. Magyar Őslénytani Vándorgyűlés: 35-36., Győr.

Virág, A.., Pazonyi, P., 2014: Cause and timing of late Early – early Middle Pleistocene European mammoth turnover with special emphasis on Hungary. Abstract Book of the VIth International Conference on Mammoths and their Relatives. S.A.S.G., Special Volume 102: 211-212.

The proposal of Lukács Mészáros, „Giant Dwarf, The Evolutional Center of Extinct Monster-Shrews in the Carpathian Basin” is connected to the research of Piroska Bartháné Pazonyi (K 104506). In: Csákány Anikó - Farkas Johanna - Kalmár Viktória - Balázs Ildikó (2014): OTKA Annual Report 2013, 69-70.